Meg kell állapítanom, hogy nem vagyok egy nagy naplóíró. Eltelt két hónap és semmi. Mentségemre legyen mondva, hogy a szigeten az élet egyáltalán nem unalmas. Persze nincs olyan értelemben vett szórakozás, mint Budapesten, vagy Londonban. Van viszont sok más.
November nagyrészt azzal telt, hogy költöztünk. Egy nagy és szép kerttel rendelkező házba. Úgy hívják, hogy Prince's Lodge. Nem mintha valami herceg lakott volna itt a múltban, hanem egy Richard Prince nevű ember építtette 1802-ben. A ház nagy és másfél havi munkánk van abban, hogy egészen lakható. Sorsa kissé hányatott volt, mert miután egy angol ember megvette az anglikán egyházmegyétől ő lakott itt, már amikor a szigeten volt, a földszinten pedig galériát rendezett be. Galériaként nem igazán volt sikeres, állítólag a kutya se látogatta. Az öregúr aztán egyre betegebb lett, végül visszaköltözött Dél-Afrikába. Azóta üresen állt a ház. Volt ugyan egy karbantartó aki elvben vigyázott rá, de az illető amellett, hogy írástudatlan volt és leginkább a pohár fenekét nézegette és nem a ház állapotát, állítólag még képeket is megpróbált eladni belőle. Mindenestre ő meghalt, az öregúr meg kiadta a házat egy idős hölgynek, aki Jamestown egyetlen működő szállodájának a tulaja. A hölgy azonban sajnos nem fizetett bérleti díjat. Emellett gyűjtögető szenvedélyének élve bútorokat vásárolt fel és hozott ide nem kis költséggel, a házat pedig bútorraktárnak használta. Itteni regnálása alatt takarítás nem volt. Őt követően aztán az öregúr megbízta a szigeten élő fiát, hogy rendezze el a ház sorsát. Ő meg is hirdette másfél millió fontért. Csodák csodájára nem kelt el. Aztán meghirdette 750 ezer fontért. Ennyiért se kelt el. Akkor kitört a COVID a világban és erre meghirdette kiadásra épp akkor, amikor mi házat kerestünk. Sári az első napon felhívta, másnap megnéztük és ki is vettük. Ugyanannyit kért érte, mint amit az első házért fizettünk, ahol laktunk, tehát annyit, mint egy szoba bérlete Londonban. A fiú egyébként észak-londoni akcentussal beszél, amolyan "megoldjuk okosba, megdumáltuk" üzletember és a helyi nyomda működtetője. Meg is ígérte, hogy szépen kitakarítva adja át a házat. Láttuk őt és a barátnőjét takarítani vagy 2 órát, aztán beköltöztünk. És megláttuk a valóságot. Mostanra oda jutottunk, hogy élő csótányt már nemigen látunk. 3 egeret fejbe csaptunk, azóta nem látunk élő egeret sem. Patkány vagy van vagy nincs, de ez ezen az éghajlaton normálisnak mondható. Mindenestre 6 hét munka után a ház egészen jól lakható.
Az alábbi képek beköltözés előtt készültek. Ezeken is jól nézett ki, de, mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik...
Mire ezzel a nagy munkával majdnem elkészültünk, elérkezett Jaki születésnapja. Volt parti és persze a gyermek meghívott más gyerekeket. Érdekes esemény volt, mert fele-fele arányban voltak helyi gyerekek és itt élő külföldiek gyerekei. Hatévesen persze a gyerekek még jól eljátszanak egymással, de a felnőttek beszélgetése nem volt ilyen egyszerű. Az itt élő külföldiek döntő többsége TC, vagyis technical co-operation officer, tehát olyan szakember, akit a brit külügyminisztérium pénzéből alkalmaznak itt, általában 2 éves szerződéssel. A helyiek és a TCk között feszül az az óriási ellentét, hogy utóbbiak 8-10-szeresét keresik a helyiek bérének. A fizetés még így is kicsivel alacsonyabb, mint Angliában. Emiatt a legtöbb esemény vagy TCk között vagy a helyiek között zajlik, de kevés a vegyes alkalom. A mi körünk is főleg ilyenekből áll: egy kongói orvos és a zimbabwei felesége meg a gyerekeik, egy angol könyvelő és a felesége, egy angol kémia tanárnő és a kislánya, egy angol jogásznő és a paki férje, meg a gyerekeik. Jelentős csapat a helyi rendőrségen szolgáló brit nyomozóké.
A gyerekek szombat reggelente focira jártak, amit a helyi futballszövetség égisze alatt egy két méteres belga srác vezet, aki civilben tengerbiológus. A szigeten van több, mint 5 éve a namíbiai feleségével, azóta csinálja a gyerekfocit, de a helyiek még mindig Joe-nak hívják, mert nem tudják kimondani a flamand nevét. a foci sajnos karácsony után véget ér, mert kezdődik a krikett szezon. Azt hiszem azt kihagyjuk.
Közben kirándultunk is többször, amíg vártuk az igazi jó időt. A sziget természeti környezete igen változatos.
