Kezdjük megismerni a dolgok működését itt. Vannak dolgok, amik hasonlítanak az európai élethez és van rengeteg ami különbözik. Az egyik ilyen a dolgok beszerzése. Első ránézésre. Minden a nyugati minta szerint zajlik. Van kisbolt, van szupermarket. Ezekben viszont sokszor nagyon kevés élelmiszer kapható, sokszor pedig szinte csak konzerv. Friss gyümölcs zöldség alig. Aztán az ember megtudja, hogy van ám “Veggie Truck”, zöldséges kocsi. Ez egy nagyjából rendszeres menetrend szerint jár végig a szigeten és a helyi termelőktől összevásárolt friss zöldséget árusítja. Elő is lehet fizetni a heti kínálatra. Aztán van egy pincebolt, ahol helyi friss húst lehet kapni és elő lehet fizetni a gyümölcsre, majd ha megjön a hajó. Vagy inkább A Hajó.
A sziget egyetlen külső ellátási forrása az MV Helena nevű konténerszállító hajó. Ez havonta jön Fokvárosból Durban érintésével és minden második hónapban meglátogatja Ascension szigetet is. Ezen jön minden, de minden. Egyebek között az autók is. Meg a mi konténerünk. Aztán amikor megjött minden, akkor a királyi vámhatóság tételesen elvámolja. Mindent. Ez több hetet is igénybe vehet.
Az, hogy minden a hajón jön, nem igaz. A posta nem azzal jön és nem azzal megy, hanem a repülővel. Utolsó postafelvétel 1 héttel a járatindulás előtt. Így aztán havonta egyszer lehet küldeni valamit vagy kapni valamit. Az érkező postát persze nem hordják ki, ilyen értelemben vett postás nincs. Ha az ember vár valamit, akkor bemegy az egyetlen postahivatalba és ott megkapja. A posta feladása is csak ott lehetséges, postaláda nincs a szigeten. Mindezek miatt helyi postaforgalom nincs. Szinte csak a kormány levelez néha, de ők futárokkal küldik ki a leveleket.
A szigetet alapvetően három típusú ember lakja. A legnagyobb hányad a helyieké. Ők szerényen úgy nevezik magukat, hogy “Saints” vagyis szentek. Etnikailag igazi keverék fajta. Fehér, fekete és kínai elegy, ami az elmúlt párszáz év alatt sajátos etnikummá alakult. Többnyire alacsony barna bőrű, fekete hajú, barátságos emberek. Jelentős hányaduk nem szárnyal intellektuális magasságokba. A sietséget nemigen értik. A dolgok be nem fejezése igen jellemző rájuk. Vettek például egy modern aszfaltozó gépet, amihez egy alkatrészt nem szállított le a gyártó. Volt róla szó, hogy beüzemelik majd, de erre végül nem került sor. Vagy tíz éve. Van modern digitális fogászati röntgengép is. Szépen becsomagolva áll a raktárban három éve. Megrendelték, kifizették, leszállították, aztán meglepetésként ért mindenkit, hogy ehhez kell egy a gyártó által akkreditált műszerész, aki beüzemeli. Ilyen nincs, de azt se tudják, hogy honnan szerezzenek. Stb., stb.
A második csoport a “technikai együttműködőké.” Ezek azok az európaiak akik hosszabb-rövidebb szerződéssel idejönnek dolgozni. Ezek többségében angolok, de van itt francia, belga, lengyel, kongói, stb Vagy kisgyerekesek vagy nyugdíj előtt állók. Nagyon változatos minőségű társaság. Vannak köztük kiválóak, akik lazítani jöttek ide, de a munkájukat azért jól elvégzik és vannak olyanok, akik (már) nem akarnak (jól) dolgozni. Sajnos a kollégám és főnököm is ilyen. Az is gyakran előfordul, hogy különféle ígéretekkel veszik fel ezeket az embereket, amik aztán a csodálatos hodzsa meséinek bizonyulnak.
A harmadik kicsi csoport pedig azoké, akik egy ittenit választottak házastársul. Ez egy kicsiny de érdekes csoport. Többségében fehér férfiak helyi feleséggel. Néhány fehér nő van itt helyi férjjel, köztük egy gdanski bolti eladó, de ez azért ritka.
A helyi közlekedés is európai jellegűnek tűnik első látásra. Aztán az ember kezdi megismerni. Az emberek többsége autóval jár. Ezek vagy igazán kis kocsik, Ford Fiesták, kis Toyoták, sőt, Minik, vagy régi és nagy Land Roverek vagy ritkábban más terepjárók. A sziget útjai göröngyösek, de nem rosszabbak, mint Szécsényfelfalu alsóbbrendű útjai. A rendszámok egyszerűen sorba számozódnak. Látni olyat is, akinek 8 vagy 11 a rendszáma, a miénk már 5468. Ezen kívül vannak még állami tulajdonú autók, őket az SHG betűkkel és számokkal jelölik. Az utak egy része egy sávos, kitérőkkel. A szigeten az általános sebesség korlátozás 30 mérföld per óra (48 km/h), de az utak egy része 20 mérföld per óra, sőt 15. Ezt többségében be is tartják. Ezen kívül nemigen van más szabály, kivéve azt, hogy a hegymenetben levőnek elsőbbsége van a lejtmenetben levővel szemben. Ez néha hosszas visszatolatáshoz vezet. Tömegközlekedés nincs. Buszmegállók vannak, de buszjáratok azok nincsenek. Helyesebben vannak. Magánbuszok, többnyire Ford Transit méretűek, amikre egy hónapra lehet helyet foglalni és akkor a jelöletlen, de mindenki által ismert megállóban fel lehet szállni a szájhagyomány útján terjedő menetrend szerint pontosan közlekedő eszközre. Ezek általában naponta kétszer közlekednek, reggel le a városba, délután vissza a lakóhelyek felé. Vannak még ezen kívül iskolabuszok. Ezeket az egészen kicsi gyerekek is egyedül használják. A helyi KRESZ szerint az 5 évesnél fiatalabb gyerekek nem közlekedhetnek egyedül az úton. A helyi KRESZ egyébként egyedi. Nem olvastam még, de azt már megtudtam, hogy a jogosítvány kategóriák itt eltérő betűjelűek, mint bárhol máshol a világon. Évente kell a helyi jogosítványt kiváltani és évente kell érte fizetni. Az autósok egyébként vallásosan integetnek egymásnak, akár ismerik egymást akár nem. Ez elsőre kedvesnek és barátságosnak tűnik, de amikor az ember folyton integet a szerpentinen kormányzás helyett, az nem a legkellemesebb érzés.
